Apukánk legénybúcsúja a Balatonnál lesz!

Egyre gyakrabban hallani arról, hogy csonkán marad egy család. Sajnos a húgommal mi is így jártunk, kicsi gyerekek voltunk még, amikor az anyukánk egy árva szó nélkül otthagyott minket, azzal, hogy neki még élnie kell az életét. Nagyon sokáig hiányzott, de az apukánk felelősségteljesen és tökéletesen felnevelt minket. Idővel persze ő is újra elkezdett ismerkedni, amikor már nagyobbak lettünk, és szerencsére a nő, aki végül anyánk helyett anyánk lett egy hihetetlenül kedves és szerető asszony. Annyira megszerettük, hogy el sem akarnánk engedni, de apukánk sem. Éppen ezért hatalmas öröm volt, amikor végül megkérte a kezét, család-barátok egyként ujjongtak. Igen ám, de a házasság előtt vannak, úgymond, kötelező körök, és ebben játszott nagy szerepet a balatonpro.hu/legenybucsu/ weboldal, amivel besegítettem apa barátainak.

Ez elsőre kicsit furcsán hangozhat, de apának vannak nagyon jó baráti, akik szintén részt vettek a felnevelésünkben, mondhatni, van egy rakás nagybácsink s nagynénink. Most apu legjobb barátja keresett meg minket titokban, hogy segítsünk nekik valami olyan programot kitalálni, aminek kifejezetten örülne a jeles alkalomra. Valami beteljesületlen titkos vágy, titkolt érdeklődés, hobbi, minden ilyesmi. Megígértük, hogy segítünk nekik, és szerencsére be is tudtuk váltani. Szóval a húgommal nekiálltunk az interneten nézelődni, és közben sokat tanakodtunk, hogy mi alapján, merre indulhatnánk el. Sok minden szóba került, de végül arra jutottunk, hogy a gyerekkori vitorlás élményeire fogunk alapozni, és erre indulunk el. Így akadtunk rá a balatonpro.hu/legenybucsu/ oldalra, ahol egy Balatoni programokra szakosodott szervezőiroda kínál hajózással egybekötött legénybúcsút. Gondoltuk, hogy ez biztos nagy kaland lesz, úgyhogy el is küldtük apu barátjának, a fogadott bácsikánknak. Nagyon megköszönte a segítségünket, mondta egyből, hogy ez tökéletes lesz, és el is kezdett szervezkedni.

Szerencsére elég nagyok vagyunk már ahhoz, hogy egyedül lehessen hagyni minket pár napra, szóval nem kellett minket a nagyiékhoz vinni, amíg apuék a Balatonnál voltak. Nagyon izgalmas volt, nagyon régen láttam őt ilyen felcsigázottnak. Amikor több nappal később visszajött, látszott rajta, hogy nagyon fáradt, de vidám volt és jókedvű. Hiába kérleltük, hogy meséljen, csak annyit mondott, hogy majd ha nagyobbak leszünk. Ezt mondjuk nem értettem, hiszen ha ahhoz elég nagyok vagyunk, hogy otthon maradjunk felügyelet nélkül, akkor a mulatozós történetekhez miért vagyunk még kicsik? Mindegy, majd talán pár év múlva rátérünk megint. Mindenesetre ettől kezdve az esküvőre kellett már koncentrálni. Azonban ha azzal már tudtunk segíteni, hogy megtaláltuk a balatonpro.hu/legenybucsu/ oldalt, és apu nagyszerűen ki tudott kapcsolódni a barátaival a jóvoltukból, akkor máris olyan érzés, mintha hozzájárultunk volna az egész boldog esemény sikeréhez. Örülök, hogy aput boldognak látom, és annak is, hogy a kedveséből most már tényleg a nevelőanyukánk lesz, és többé nem kell csonka családban élni!