Ékszer gyerekeknek! Avagy a fejlődésben lévő kislány ízlése vele fejlődik

A lányok mostanában kezdik fölfedezni a „nőiességüket”. Gyakran jártak el velem már egészen kicsi korukban is vásárolgatni, nézelődni. Hála az égnek a jó ízlésüket tőlem örökölték, nem az apjuktól, akinek aztán a Jóisten igen kevés szépérzéket osztott – velem jól járt, még szerencse, hogy éppen arra jártam aznap az Andrássyn, amikor egymásba botlottunk. Különben nem lennének a kis porontyaink, vagy ki tudja, lehet, hogy talált volna magának valami bányarémet, aztán most egy Jani nevű, kukoricafejű fia lenne, aki szófogadatlan és nem érdekli semmi a bélyegeken kívül. De ahogy alakultak a dolgok, az rendben van, néha még irigylem is az Ákost a jó sorsáért, van egy szép felesége, két gyönyörű kislánya, nem is kívánhatna ennél többet.

Ugyanakkor nagy dilemmába estünk, hiszen közelegnek az ünnepek, a lányoknak meg mindenük megvan, szóval jó darabig gondolkodtunk azon, mi lenne a legmegfelelőbb ajándék számukra. Aztán beugrott, hogy mostanában érdeklik őket a lányos cuccok, valami ilyesmivel kellene megajándékoznunk őket. Gondolkodtunk, hogy mi legyen, valami aranyos smink, esetleg ruhák? De olyan sok téli holmijuk van már, nem akartuk nekik megvenni a tízedik kabátot is. Aztán rátaláltam a swarovski ékszerek webáruházára, ahol mindenféle csinos ékszereket találtam, egészen jó áron. Annak ellenére, hogy gyönyörű darabok voltak, és minőséginek tűntek meglehetősen, meglepően olcsón árulták őket. Föl is hívtam Katát, a barátnőmet, aki nagyon szerette az ilyen csecsebecséket (ő a kiváló példa arra, hogy értelmiségi nőként igenis adnia kell az embernek magára, bár én nem végeztem csak szakközépet, és nem is nagyon igényeltem a továbbtanulást, még háztartásbeliként is gyakran megszólnak, hogy túl csinos vagyok, már-már kihívóan. Őt meg aztán pláne, ráadásul megbélyegzik, hogy túl szép nő ahhoz, hogy okos legyen, mondván az intelligencia ritkán jár együtt a csinossággal. Szerintem ez egy abszolút gonosz, patriarchális elképzelés, amit a buta férfiak találtak ki, hogy kompenzáljanak.) Szóval Kata is megerősített abban, hogy ezek az ékszerek mindenféle szempontból tökéletesek („a  swarovski ékszerek webáruház, na az nagyon király!”, így lelkendezett). Ráadásul a gyerekeim bőre elég érzékeny, de barátnőm azt mondta, emiatt sem kell aggódjak, az anyagminőség szinte bőrkímélő, gyerekek is bátran hordhatják a fülbevalókat, karkötőket. Ez rendkívüli örömmel töltött el, hiszen szegény kislányom legutóbb is bőrkiütéses lett egy bizsutól, erre Kata csak annyit mondott (szinte láttam még telefonon keresztül is, hogy legyint a kezével), hogy ez nem bizsu, ez swarovski!

Szóval megrendeltem az ékszershopból egy ezüst nyakláncot meg egy fülbevalót, véletlenül sem két egyforma darabot, mert abból csak a vita lenne, így meg legalább tudják cserélgetni a lányok, mikor hogy, mikor mihez illik.

Meg voltam elégedve a webáruház szállításával is, gyorsan kihozták a csomagot és pontosan azt tartalmazták az ékszeres dobozok, amire számítottam, amit rendeltem. A karácsonyfa alatt, meggyőződésem, hogy az ékszerek is izgatottan várakoztak arra, hogy a gyerekek testrészeire kerülhessenek.  A kiegészítőket még Ákos sem látta, azt akartam, hogy neki is meglepetés legyen, milyen okos dolgot találtam ki a csajoknak.

Amikor végre eljött a Jézuska ideje, és meghozta az ajándékokat a gyerekeknek, azok visítva rohantak le a lépcsőn, nyargaltak egyenesen a bontatlan cukiságokhoz. Úgy vetették rá magukat a csomagolásra, mint az éhes ragadozók, két telelő oroszlánlány.

Miután rárepültek a cuccokra, nagyon aranyosan próbálgatták őket, mutogatták apunak, hogy ugye milyen kedves a Jézuska, pont eltalálta az ízlésüket. Mosolyogtam rajtuk, Ákos meg magához húzott és egy cuppanós puszival jutalmazta az ügyességemet. Ezt mindig elismerésnek könyveltem el magamnak, megerősítésként abban, hogy valóban jó anya vagyok.

Persze lefekvés előtt még beleduruzsoltam szeretett férjem nyakába, hogy szeretnék én is egy szépséges swarovski gyűrűt… aztán reménykedtem abban, hogy még nem aludt.