Felhőtlen játék után fogászat

Az unokabátyámnak van két óvodás korú, tündéri, de olykor égetni valóan rossz, óvodás korú kislánya. Általában csak a legvégső esetben szokott engem megkérni, hogy vigyázzak rájuk, és akkor is csak rövid ideig kell nekem felügyelni a porontyokat, de legutóbbi házassági évfordulójukon néhány napot egy kétszemélyes utazással akartak tölteni a feleségével, és senki nem tudta bevállalni a gyerekeket rajtam kívül. Így hát megnyertem ezt a hatalmas felelősséggel járó feladatot. Kicsit aggódtam előtte, bevallom őszintén, hiszen a lakásom elég pici, főleg két gyerekkel, és nem is igazán vigyáztam még ilyen hosszú ideig gyerkőcökre, de kíváncsian vártam, hogy mit tudok kihozni a rám bízott feladatból.

Amikor unokabátyámék elindultak a jól megtervezett hétvégéjükre, útba ejtettek engem és szinte csak lassítva tették ki a lányokat, nem volt semmi érzelmes búcsúzkodás. Már ekkor gyanús volt az egész, hiszen ha ilyen keményen, jól viselik a szülőktől való elválást, akkor vajon hogy fogom tudni rendszabályozni őket akkor, amikor már majd kényelmesen, otthon érzik magukat nálam is. Szerencsére sikerült őket megvennem azzal már első nap, hogy elmentünk állatkertbe. Nagyon jól érezték magukat a lányok, igazi kikapcsolódás volt nekik és nekem is. Az állatkert után úgy döntöttünk, hogy végigmegyünk az egész városligeten és betérünk minden egyes játszótérre. Gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy nem én kezdeményeztem ezt a megmozdulást, de örültem neki, hogy a gyerekek inkább a szabadban akarják kitombolni magukat, nem pedig egy panelház nyolcadik emeletén levő lakásban.

Nem régiben újítottak fel mindent a környéken, így nagyon szép környezetben játszhattak a gyerekek, és nekem csak annyi dolgom volt, hogy üljek a padon, és figyelemmel kísérjem a kis csínytevéseiket. Anna, természeténél fogva a rosszabbik ördögfióka természetesen most sem bírt magával, és addig rohangált és rosszalkodott, amíg esett egy hatalmasat, és beütötte az állát a libikókába. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, egyből ki is esett a kislány foga, ráadásul jól látható helyen. Küzdöttem az elemekkel, hogy bírjam ki hisztéria nélkül, és azonnal hívtam a szülőket, hogy most mi legyen a következő lépés. Szerencsémre az ijedelem nagyobb volt, mint a valódi baj, ugyanis felvilágosítottak arról, hogy még csak tejfogai vannak, így előbb vagy utóbb kinő a csontfog, és nem lesz szükség fogpótlásra.

Csak nem tudtam megnyugodni, így amint elértem, hogy a kislány abbahagyja a sírást, nekiláttam egy budapesti fogászatot keresni. Hiába lakom Budapesten, az én orvosom máshol székel és a kislányok is más fogorvoshoz járnak. A legközelebbi budapesti fogászatot, mely abban az időpontban nyitva tartott, gyorsan fel is kerestük. Megnyugtató volt a tény, hogy én jobban félek a fogorvostól, mint a lányok, így nem volt szükség sok győzködésre, azonnal el tudtunk indulni. Életem egyik legjobb találata volt ez a budapesti fogászat, ugyanis olyan kedves volt velünk az orvos, hogy nem csak a lányok, de én is egyből megkedveltem. El is határoztam, hogy a közelsége és a kedvező árai miatt, lecserélem a régi orvosomat, és minden problémámmal ezen túl ezt a budapesti fogászatot fogom keresni.

A hétvége további része már egy kicsit nyugisabban alakult, és nagyon jól éreztük magunkat a lányokkal. Rengeteget színeztünk, sétáltunk, és még moziba is elmentünk.  Nagyon örülök, hogy a kezdeti nehézségek ellenére ilyen jól összeszoktunk, és most már biztosan sokkal szívesebben elvállalom a bébicsőszködést, akár hosszabb időre is. Nektek is volt már hasonlóan „félelmetes” élményben részetek, amikor egy gyerekről nektek kellett gondoskodni, ő pedig erre fittyet hányva bajba került, ezzel a végtelenségig megrémisztve téged?