Gyors gyógyulás az ACC 600 pezsgőtabletta segítségével

Amikor kisebb voltam és még óvodába jártam, volt egy barátnőm, akivel szinte ugyanolyanok voltunk. Nem csak külsőre, de a viselkedésünk is hasonló volt, illetve hasonló dolgokat szerettünk, szinte teljesen megegyezett az érdeklődési körünk és a hobbijaink is. Szerettünk rajzolni és festeni, sokat legóztunk és fogócskáztunk, viszont egyikünk sem szeretett origamizni. Volt, amiben különböztük természetesen, ilyen volt például, hogy az uzsonnánál ő a tejet részesítette előnyben, én inkább mindig kakaót ittam, így ebből sosem volt probléma. Vagy például ő a zsíros kenyeret is megette, én viszont inkább a vajas kenyér mellett döntöttem olyankor. Tehát ahány dologban egyeztünk, annyiban különböztünk is. Sokan gondolták azt, hogy testvérek vagyunk, pedig nem is. Még a szüleink is ezen nevettek.

acc 600Amikor ő beteg lett, másnap én is lebetegedtem, amit nem csodáltunk, hiszen ha együtt töltjük az időt egész nap, akkor a betegség is hamar átvándorolt a másikra, így általában azonos időben nem voltunk az oviban. Ő is otthon pihengetett és gyógyult, és én is.

Egyikünk sem szerette a gyógyszereket, sem a tablettákat, sem a porokat. Semmit. Képtelenek voltunk ezeket meginni vagy beszedni, pedig muszáj volt. Volt olyan, hogy egymásnak adtunk tippeket, hogyan lehet átverni a szüleinket azzal, hogy a gyógyszereke nem vesszük be. Vicces volt, mert egy idő után mind a ketten ugyanazokat a csíntalanságokat követtünk el és a szüleink már tudták, hogy hol keressék az eldugott gyógyszereket, amiket nem akartunk bevenni. Ilyen volt például, hogy eldugtuk őket a párna alatt vagy a zsebkendőbe rejtettük bele.

Egyszer volt egy reklám a tévében, ahol az ACC 600 pezsgőtablettát adták a lánynak, aki meg volt fázva. Én kérdeztem anyukámat, hogy miért van az, hogy a lány olyasmit ihat, én pedig nem kapok. Akkor anyukám elmondta, hogy azért, mert ő már nagyobb, mint én, neki szabad, én viszont még ezt a pezsgőtablettát nem ihatom. Nem is foglalkoztam vele onnantól kezdve, gondoltam, hogy anya ezt biztos jobban tudja, mint én.

Aztán mikor kezdtem már nagyobb lenni, a gyógyszer beszedés még mindig nem lett az erősségem, viszont érdekes, mert a barátnőm, akivel az ovi óta ugyanúgy jóban maradtunk, már túltette magát ezen és, ha beteg lett, akkor nyűgösködés nélkül bevette a gyógyszereket. Nekem ez akkor még mindig egy igazi kínszenvedésnek tűnt, de akkor már tudtam, hogy minél tovább húzom, hogy bevegyem a gyógyszert, mikor éppen meg vagyok fázva, annál tovább maradok beteg.

Akkor viszont már eljött az én időm, és erre anyukám is emlékezett. Elment a gyógyszertárba és vett ACC 600 pezsgőtablettát, és mikor hazajött vele, kérdezte is, hogy emlékszem-e még a reklámra, ami a tévében ment, mikor kicsi voltam és teljesen fel voltam háborodva, hogy én azt a pezsgőtablettát én nem ihatom. Mondtam, hogy természetesen emlékszem, mert miután meséltem róla a barátnőmnek az oviban, teljesen fel voltunk mind a ketten háborodva. A reklámban úgy tűnt, hogy a lánynak nagyon ízlik az a pezsgőtabletta és emiatt mi is meg akartuk volna kóstolni, de ugye nem lehetett.

Elég beteg voltam, iskolába se tudtam menni már napok óta, ezért elkezdtem mihamarabb inni ezt a pezsgőtablettát és tényleg nem volt rossz íze. Bár a színe először elég fura volt nekem, ahogy feloldódott a vízben, de ez sem gátolhatott meg benne, hogy megkóstoljam. Gyorsan hatott, így pár nap után már iskolába is tudtam menni, aminek örültem, mert otthon nagyon unatkoztam már. Semmit nem csinálhattam, feküdnöm kellett az ágyban, hogy mihamarabb meggyógyuljak, ez pedig egy nap után már nagyon unalmas volt a számomra.  Pedig most mi nem adnék érte, ha lenne délutáni szundi. De sajnos nincs, ilyen ez a felnőtt élet.