Motorolajban úszott a lányom

Férfiként mindig is arról álmodoztam, hogy ha egyszer gyerekeim lesznek, akkor lesz egy fiam is, akinek átadhatom minden tudásomat és akivel hasonló lesz az érdeklődési körünk.

Végül úgy hozta az élet, hogy két lányom született.

Mikor a feleségem az első lányunkkal, Annával volt terhes, akkor hónapokig pánikoltam, hogy te jó ég, mit fogok én kezdeni egy kislánnyal, hiszen ők olyan kis törékenyek és érzékenyek. De aztán apósom, aki három lányt nevelt fel, megnyugtatott, hogy minden rendben lesz és attól a pillanattól kezdve, hogy először meglátom majd az újszülött lányomat belészeretek és az lesz az életem célja, hogy azt a kis csöppséget mindentől megóvjam és boldognak lássam. Azt is tanácsolta nekem, hogy nem kell mást tennem, mint szeretnem őt, ha az megvan, akkor nagy baj már nem érhet minket.

Mit ne mondjak, apósom, akit tisztelek és szeretek, nagyon bölcs ember, mert ez így is lett. Amint Annát hazahoztuk a kórházból, nagyon szoros lett köztünk a kapocs. Igazi apás lány, aki imád velem játszani és minden este igényli, hogy mesét olvassak neki, immáron öt éve.

Amikor Anna két éves lett, akkor a feleségemmel elhatároztuk, hogy jó lenne még egy babát bevállalnunk, amíg még fiatalok vagyunk és energikusak. Így is lett, néhány hónapnyi próbálkozás után Klári ismét terhes lett, Annával pedig madarat lehetett fogatni, hogy lesz egy testvére.

Annak ellenére, hogy imádtam lányos apa lenni, azért reménykedtem benne, hogy másodjára fiunk fog születni. Hála a kifinomult ultrahang technikáknak, viszonylag hamar, már 18 hetesen megtudtuk, hogy ismét lányunk lesz. Gondolom mondanom sem kell, hogy Anna még boldogabb lett ettől, hogy hugicája lesz, akivel majd együtt babázhat.

Visszagondolva én is örülök, hogy két lányom lett, mert nincs náluk gyönyörűbb és kedvesebb teremtés a világon.

Zsófi lányom Annának teljesen az ellentéte. A nagyobbik igazi vérbeli kiscsaj, aki a rózsaszínen kívül más színt nem ismer és egész álló nap babákkal és barbikkal játszik, fél a sötétben és amint beköszönt a jó idő, szinte hetente meg kell mentenem egy-egy póktól. Ezzel szemben Zsófi nagyon vagány. Amint elkezdett járni és a kertben játszani, nem restellett gilisztákat gyűjteni és könyékig ásni magát a homokozóban. Persze ő is rajongója a rózsaszínnek és a babáknak, de a fodros szoknyáját általában öt perc alatt összepiszkolja valamivel. Hol bemászik egy bokorba, mert kergeti a szomszéd macskáját, hol egy pocsolyában játszik.

A különbségek ellenére a lányok nagyon jól kijönnek egymással és gyakran játszanak együtt, de abban az egyik család egyet ért, hogy Anna Klárira, Zsófi pedig rám ütött személyiségügyileg. Szerencsére külsőleg mindketten tiszta anyjuk, szóval három gyönyörű csajjal élek együtt. Azt hiszem nyugodt szívvel állíthatom, hogy arany életem van.

Zsófikám, aki nemrég múlt el két éves, imádja nézni, ha a kertben dolgozom. Legutóbb például Klári kocsiját szereltem, olajat kellett cserélnem, Zsófi pedig végig ott sertepertélt körülöttem. Éppen abban a fázisában van, hogy mindenre kíváncsi és a világ összes dolgáról meg akarja tudni, hogy mi az és mire való. Örülök, hogy ennyire érdeklődő a világ iránt, de most meggyűlt vele a bajom. Leeresztettem a fáradt olajat az autóból egy lavórba, félre toltam, utána pedig beleöltöttem ugyan azt a mannol motorolajat, amit a sajátomba is használok.

Minden rendben is volt, egészen addig, amíg be nem fejeztem a műveletet. Felhajoltam a motorháztetőből és a szemem sarkából megláttam, hogy Zsófi bizony rosszban sántikál. Kíváncsiságától vezérelve fogta magát, odament a leengedett olajos lavórhoz, beleült és elkezdett benne pacsálni!

Szerencsére hamar észbe kaptam és addigra csak a bokája és a kezecskéi lettek olajosak, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy a feleségem leszidjon mindkettőnket.

Hiába, ha erre a kiscsajra csak egy percig nem figyelsz oda, akkor egyből bekoszolja magát.

Miután Klári megfürdette Zsófit, leültem vele és elbeszélgettünk arról, hogy mit szabad és mit nem. Mondtam neki, hogy apa autós dolgait nem szabad piszkálni, mert koszosak, veszélyesek és nem kislánynak valóak, szóval legközelebb ha autót szerelek, akkor nem szabad a közelébe jönni.

Szegénykém nagyon elszomorodott, mert neki persze ez is jó játék volt, de megígértem neki, hogy ha nagylány lesz, akkor majd szerelheti velem a kocsit. Ettől felderült az arca, megnyugodott és a frissen ráadott, tiszta ruhájában elszaladt, hogy homokozzon Annával.

Reménykedem benne, hogy idősebb korára is megmarad ez a vagány, műszakias érdeklődése, de ha nem, az sem baj, mert az én szememben ő is és a nővére is mindig az én édes, ártatlan csicsergős kislányaim lesznek.