A szén-dioxid két arcáról

A gyerekeimet igyekszem minél környezettudatosabb életre nevelni. Azt hiszem, hamar el kell kezdeni az erre való nevelést, hogy meggyökerezzen bennük a tudatosság fontossága. Mi szelektíven gyűjtjük a hulladékot (ebben a gyerekek is szoktak segíteni), törekszünk arra, hogy az ökolábnyomunkat minél kisebbre szorítsuk (biciklivel járunk, és lassan, lassacskán fél-önfenntartó háztartás vagyunk már. Magunknak termelünk zöldséget, gyümölcsöt), persze a gyerekeknek mindezt komótosan szabad csak, kell adagolni, nagy szívük van és okos agyuk, de nehéz ilyen bonyolult kérdéseket számukra is érthetővé tenni úgy, hogy ne érezzék kényszernek, hanem egyet tudjanak érteni vele.

A lányaim nagyon jól kezelik sajátos életformánkat, ugyanakkor rengeteg kérdésük van, mindent tudni akarnak, mindent meg akarnak érteni. Miben különbözik a műanyag a papírtól? Az egyik jobb, mint a másik? Mitől beteg a jegesmedve? A kútból tisztább a víz? Hogy kerül a buborék a pohárba? És amúgy is, mit jelent az, hogy erőforrás? Apa nagyon nagy erő forrása kell legyen! Én minden pillanatot megragadok arra, hogy kitágítsam a tudásukat a világról, és hogy olyan értékeket közvetítsek feléjük, amelyekről azt gondolom, hozzátesz majd személyiségük fejlődéséhez és ahhoz, hogy jó emberré váljanak. Tényleg minden pillanatot.

Amikor a férjem autószerelőként Co2 palackokat kapott szívességből a barátaitól, mert éppen megszorult, és napok munkáját lehetetlenítette el a palackok hiánya, mivel hiányában nem tudott hegeszteni, a gyerekek körülugrálták az idegen és újszerű tárgyakat, nem értették, mik ezek, mire jók apunak, miért tűnnek ennyire nehéznek. Elmondtam nekik, hogy az üvegekben szén-dioxid van, és ezt a gázt nagyon sok hasznos dologra használják az emberek, legtöbbször ilyen hatalmas, robosztus (Mi az a robosztus?) palackokba töltve árulják, mint amit apu műhelyében is látnak. Sok kérdésük volt, milyen a szaga, most akkor konkrétan mire jó (apu azt mondta, a sör csapolásához is ez kell), mennyibe kerül, mi az hogy 14 liter? Ezt elbírja apu a két kezével? Hogy hozza akkor haza? Elhozzák neki idáig, a házhoz? Na és mit jelent a Co2 palackban a c, mit az o, és miért van benne a 2? Most akkor ebből lesz a buborék is?

Lépésről lépésre közelítettük meg a teljes megértést, közösen, együttes erővel, aztán amikor a lányok leültek a fenekükre, és kifulladva szuszogtak a kérdésáradattól, a férjemmel elégedetten összenéztünk. Ezzel meg is volnánk.

Most már rátérhetünk az üvegházhatásra.

Persze láttuk, hogy elfáradtak, kimerültek a nagy okosodásban. Kértük, hogy vegyék elő a színes ceruzáikat. Rajzoljanak napocskát, földet. A földre házakat és virágokat. A lányok kidugott nyelvvel rajzolgattak, firkáltak hosszú napsugarat, elért egészen a talajig, Annácska azt mondta, látott egyszer egy ilyen sárga színű menyasszonyi fátylat a farsangon, ötletem sem volt, minek öltözhetett a kislány, de örültem, hogy Anna ilyen leleményesen összekötötte a két dolgot. Megkértük őket, hogy a talajt melegítsék fel pirosra, ők fogták a sokárnyalatú készletüket, és vörösre, bordóra színezték a földet. Élvezték rajzolni, kiszínezni persze még inkább, feszült érdeklődéssel tekintettek néha a Co2 palackokra, és már megfogalmazódni látszott a fejükben a kérdés: ugyan mi köze van a szén-dioxid palackoknak a napocskához? A palack nehéz és szürke, nehezebb náluk is, és bármilyen izmos a karocskájuk, nem bírják el, még apa is nehezen!, a napot meg nem is látni, csak hogy fényes és sárga és nem lehet elérni, meg biztos megsütné az ujjukat amúgy is.

Annak ellenére, hogy igyekszem minél inkább a környezettudatosságra nevelni a gyerekeket, szeretném, ha tudnák, hogy van választásuk: ha a későbbiekben úgy döntenének, az általunk mutatott életforma túl nehéz, bonyolult, és tőlük távoli, tiszteletben tartanám a döntésüket.

Úgy gondolom, hogy az érme két oldalát kell megmutatnunk a lányoknak, például azt is, hogyan lehet hasznos az életet adó oxigént kiszorító gáz egy Co2 palackba zárva?