Ha a gyerek tanulni szeretne, miért fosztanánk meg ettől?

Julcsi lányom egy nap igen különös kéréssel állt elénk: eldöntötte, hogy angolul szeretne tanulni. Egészen meglepődtem, hiszen ez egy váratlanul komoly kijelentés egy 9 éves gyermek szájából, de látható volt rajta az elszántság, így még kíváncsibb lettem. Megkérdeztem tőle, hogy ezt hogy érti, hiszen az iskolában már egyébként is tanulnak angolul, nem elég az neki? Korát meghazudtoló komolysággal jelentette ki, hogy az neki nem elég, ott a hangzavartól alig lehet tanulni valamit, a tanár pedig nem tud rendesen foglalkozni velük. És egyébként is, Zsófit, a barátnőjét is külön angolra járatják a szülei. Ahá, gondoltam, innen fúj a szél! Ha Zsófika különórára jár, akkor Julcsinak is rögtön az kell. Régi viselkedés ez, mióta világ a világ, a lányok versenyeznek egymással. Hála az égnek ezúttal nem valami hülyeségben, hanem tanulásban, számomra ez több volt mint dicséretes. Sajnos azonban kicsit le kellett, hogy törjem a lelkesedését. Elmagyaráztam neki, hogy Zsófi szülei gazdagok, nagy házban élnek és jól keresnek, nekik semmiség egy angol tanfolyam, Mi pedig kénytelenek vagyunk szerényebben élni, nem biztos, hogy megengedhetjük magunknak. Szegénykém, ezen majdnem elsírta magát, a szívem szakadt meg érte. Annyival próbáltam megnyugtatni, hogy ha hazajön az apja, akkor megbeszéljük, és meglátjuk, hogy mit tehetünk. Ez hála az égnek egy kicsit megnyugtatta. Legalább a remény éljen benne, de sajnos nem reméltem sok jót.

Este aztán, mikor a férjem hazajött, Julcsi egyből rá is zúdította a mondanivalóját iskoláról, angolról, tanfolyamról, Zsófiról. Szegény apja azt se tudta, mit mondjon hirtelen, úgyhogy elküldtem a gyereket játszani, mondván addig megbeszéljük a dolgot. Engedelmesen elvonult, úgyhogy a férjem végre le tudta venni a kabátját meg a cipőjét. Miközben vacsorázott, odaültem mellé és előhozakodtam a lányunk kérésével. Végighallgatta amit mondani akartam neki, azután láthatóan kicsit a gondolataiba temetkezett. Percek múltán szólalt csak meg, de az arckifejezéséből láttam, hogy sok jóra nem számíthatok. Szépen, türelmesen elmagyarázta a saját érveit, hogy miért nem fér ez most bele, és annyira sajnálja. Duzzad a melle a büszkeségtől, hogy az ő kislánya már ennyire nagylányként gondolkodik és tanulni szeretne, de egyszerűen ezt a jelenlegi kereteinkkel nem tudnánk megoldani, egy angol tanfolyam költségesebb annál. Nagyon elszomorodtam, és főleg akkor voltam nehéz helyzetben, amikor Julcsihoz mentem mesét olvasni és lefektetni. Persze rákérdezett, hogy mire jutottunk, de nem mondtam neki semmit, csak azt, hogy ezt nagyon meg kell fontolnunk. Értelmes kislány, szerintem meg fogja érteni.

angol tanfolyam

Másnap kora délután felé egyszer csak megcsörrent a telefonom. A férjem volt az, és amikor felvettem meg sem várta, hogy köszönjek, hanem rögtön elkezdte hadarni a magáét. Annyit ki tudtam venni a szavaiból, hogy egy kollégája ajánlott neki egy nyelviskolát, azt hiszem Converzum a neve, ahol van többféle angol tanfolyam, és egyáltalán nem is drágák. Egészen felvidultam a hír hallatán, megbeszéltük, hogy este megmutatja amit talált.
Julcsa aznap egyáltalán nem hozta szóba a dolgot, szerintem úgy volt vele, hogy jobb, ha türelmesen vár. Megvacsorázott, és elvonult leckét írni.
Mikor a férjem hazajött, vagy jobban mondva hazarobbant, csak ledobta a cipőjét-kabátját és már rohant is bekapcsolni a számítógépet, hogy megmutassa mit talált. Gyorsan hívott is, és mire odaértem már meg volt nyitva a Converzum oldala, rajta sorban a sok angol tanfolyam. Egészen meglepődtem, mikor megláttam, hogy mennyire nem drágák, és ahogy elkezdtünk beszélgetni róla, rá kellett, hogy jöjjünk: mégiscsak bele fog férni a büdzsébe! És nincs is messze az otthonunktól, tehát még utazni sem kell sokat.

Hívtuk gyorsan Julcsit, hogy közöljük vele a jó hírt: mégis mehet angol tanfolyamra. Annyira boldog volt, hogy szavak nincsenek rá. Alig győzte megköszönni, mi pedig büszkén néztünk egymásra, és szavak nélkül is kifejeztük egymásnak az örömünket. Ez a gyerek még viszi valamire!