Sokáig gondolkodtam rajta, hogy hogyan is kereshetnénk az iskola mellett egy kis zsebpénzt. Végül arra a következtetésre jutottam a haverokkal, hogy elmegyünk valamelyik iskolaszövetkezethez, vagy mihez, és beiratkozunk, hogy legyen egy kis munkánk.

A diákmunka

Találtunk a városban kettő ilyen irodát is, akik ilyenekkel foglalkoznak. Mind a kettőbe elmentünk, és semmi különösebb feltétele nem volt annak, hogy munkát adjanak, csak pár dolgot kellett teljesíteni. Az iskolából kellett igazolást hozni, hogy tanulunk vagyunk, bankszámlát kellett nyitni, de az is volt, így nem jelentett gondot.

Miután minden papírt beszereztünk, ami szükséges volt, végül 2 haverral iratkoztunk be. Suli melletti munkát kerestünk, amit utána délután, vagy hétvégente lehet.

Az első munkánk

Amit azonnal tudtak adni, és biztos munka volt mindig, az a szórólapozás. Hát nem ez volt álmaim munkája, de gondoltam miért ne. Bár azt hiszem, ezt akkor még nem mértem fel. Szerintem nem is lehetett, azzal a gondolkodással. Már nem emlékszem,hogy első alkalommal mennyi szórólapot vállaltunk be, de sok volt azt tudom. Még szerencse, hogy nem nekünk kellett elcipelni, hanem hazahozták nekünk.

Emlékszem, tele pakoltam az előszobát a kötegekkel. Anyám amikor jött haza, majdnem orra esett bennünk, és nem is értette, hogy mik ezek. Csak kiabált fel az emeletre, hogy mi ez a sok papír az útban. Akkor döbbentem le, és jöttem rá egyben, hogy elfelejtettem közölni vele a munkát, és hogy az útban hagytam a kötegeket.

A szórólapok kiszórása

Hát nem volt egyszerű. Már az elindulás sem. Mivel nem egy újságot, hanem 3 különbözőt vállaltunk be, azt még össze is kellett pakolni. A gyorsabb szétosztás miatt, az volt a stratégia, hogy össze pakoljuk egy csomagba őket, az egészet egybe tesszük, és az úgy gyorsabb lesz. Ezzel nem is volt semmi gond, de azt is meg kellett csinálni előre, így időt igényelt. De ezt is megoldottuk…

Táskába pakoltuk, és elindultunk biciklivel. Azt hittem, hogy hű de jó, milyen sokat tettünk bele, aztán kiderült, hogy csak a súlya volt sok, de a szóróanyag nem. Szóval a táska megoldás nem volt jó, mert kevés fért bele. Aztán jött a nagy ötlet, hogy szereljünk fel a biciklire egy csomagtartót, arra meg egy kosarat. Abba bele lehet tenni a szórólapokat, az helyet sem foglal, és súlya sem lesz, hiszen a bicikli viszi majd.

A szerelés is idő igényes volt, nem a legszebb megoldást találtuk ki, de végül megoldottuk. A garázsban találtam egy régi bevásárló kosarat, és azt tettem fel. Elég vicces látvány volt, de legalább hasznos. Már nem kellett megszakadni, és többször fordulni sem.

Még munka

Szórólapozás közben mindenfelé jártunk. Voltak családi házak, ipar telepen is jártunk, de lakótelepen is. Egyik alkalommal az ipar telep felé szórólapoztunk, amikor az egyik boltból kilépett pont egy férfi, és megkérdezte, hogy nem e szeretnénk még plusz pénzt keresni, ha már úgy is ezt csináljuk.

Elmondta, hogy van egy motoros boltja, és most lesz neki egy bukósisak akciók nevű szórólapja, és pont embert keres rá, aki beterítené vele az egész várost, vagy legalább is egy részét. Ha pedig beválunk, akkor néha tudna alkalmi szórólapozást biztosítani. Miért is ne, gondoltuk, mindig jól jön egy kis plusz pénz.