Ilyenkor nyáron senkinek nem jár még az esze az iskolán, kivéve, ha tanszergyártó az illető… De pont ezért, gondoltam, most felelevenítek egy sztorit abból az időből, amikor még hagyományos iskolában dolgoztam angol tanárként.

A kutya megette a házi feladatot

Az egyik osztályomban egy olvasmányt fordítottunk a gyerekekkel. A címe az volt, hogy „Sorry, my dog ate my homework” – vagyis, bocsánat, a kutya megette a házi feladatomat. Arról szólt, hogy mi mindent találnak ki a gyerekek annak érdekében, hogy a tanárjuk elhiggye, nem az ő hibájuk, ha elmaradnak a leckével. Van ugye a klasszikus kifogás: „megette a kutya”, „eltüntette a tesóm…”, de van, hogy a gyerekek néha elképesztő dolgokat találnak ki. Az olvasmány szerint egy angol iskolás például azt állította, hogy az anyukája tévedésből az ő leckéjét adta fel az adóbevallás helyett postán.

A gyerekek nagyon jól szórakoztak. Egy kicsit mindenki magára ismert, és megígérték, hogy ők inkább őszinték lesznek. Már el is felejtettük volna a történetet, amikor egy másik fordítást adtam fel a gyerekeknek házi feladatként. Elég hosszú szöveg volt, de hát teher alatt nő a pálma, gondoltam, a nyelvtudásért meg kel dolgozni.

Anyukám fehérrel nyomtatta ki!

Amikor össze szerettem volna szedni a dolgozatokat, az egyik kislány csak néhány fehér lapot adott át nekem és látszólag kétségbeesetten nézett rám.

Én megcsináltam, de anyukám fehérrel nyomtatta ki! – mondta bűnbánóan.

Természetesen nem hittem neki. Emlékeztettem rá, hogy az olvasmány idején megígérték, hogy őszintén lesznek. De ő esküdözött, hogy így történt… Az osztály természetesen jól szórakozott…

Végül az egyik kisfiú kitalálta, hogy dörzsöljük át a fehér papírt puha grafit ceruzával és maszatoljunk egy kicsit. Ha tényleg ki lett nyomtatva szöveg, akkor talán a ceruzapor megmutatja a betűket. Így is tettünk. És csodák csodájára, az írás előtűnt!

Kiderült, hogy a kislány szüleinek egy fotós, nyomtatós vállalkozása volt. A speciális gépek tudnak fehérrel, vagyis nagyon halványan nyomtatni, így fordulhatott elő a baleset.

A gyerekek persze élvezték a szituációt, és mondogatták, hogy ők hiába őszintén, ha én nem vagyok az velük…

Én is szégyelltem magam

A következő alkalommal viszont én jártam pórul. Szerettem volna témazárót íratni az osztállyal, de sajnos teljesen kiment a fejemből… Csak az óra előtt jutott eszembe, hogy a beígért dolgozatot el sem készítettem. Töredelmesen bevallottam, hogy sajnos elfelejtettem – látják, nem szégyen, ők is nyugodtan lehetnek őszinték…

Persze nem haragudtak – annál több idejük volt készülni a dolgozatra…  Csakhogy úgy alakult, hogy a következő órájukat sem tudtam megtartani, egy tanárnő megbetegedett, nekem pedig el kellett mennem érettségi vizsgáztatni helyette. A gyerekeknek megint töredelmesen bevallottam, hogy nem lesz dolgozat.

Ők persze kezdtek nem nagyon hinni nekem, azzal húztak, hogy most már biztosan órára jönni is elfelejtettem, talán nem is szeretem őket már. (Minden osztályt imádok!)

Másnap viszont a laptopom mondta fel a szolgálatot. A dolgozat készen volt, de a gépemből sehogyan sem tudtam kivarázsolni a feladatlapot… Nagyon gyorsan kellett szervizt kerítenem. De nem is akármilyet!

Relatíve új gépről volt szó, tehát Lenovo garanciális szerviz boltra volt szükségem, olyanra, ahol lehetőleg három napon belül elkészül a gépem.

Akkor persze nem jutott eszembe, hogy az internet rákeressek a Lenovo garanciális szerviz kulcsszóra, úgyhogy lejártam a lábamat a történetért… Végül egy PC mentor nevű céget találtam Budán, akik megnyugtattak, nem csak garanciálisan vállalják a javítást, de kapcsolatban vannak a gyártóval is, vannak elérhető alkatrészeik, ha cserélni kell valamit, szóval, ha nem nagy hibáról van szó, reménykedhetek benne, hogy meglesz időben a szerelés.

A boltban dolgozók jót nevettek a történetemen, és megnyugtattak, hogy mindent megtesznek, hogy megjavuljon a gép. Hatalmas szerencsével tényleg sikerült! Két nap múlva már hívtak is, hogy minden rendben van – a szakértelmüknek hála még az adataimat is sikerült megmenteni. Megkönnyebbülhettem.

Azóta, ha a gyerekek valamilyen kifogással nem adják le a leckét, mindig ellenőrzöm, hogy igazat mondanak-e. Ha őszinték, azt mindig díjazom – és sosem próbálom rossz indulatúan azt feltételezni, hogy lódítanak nekem.

Azt hiszem, ez jó tanulság, mindannyiunknak.