Amióta angolul tudok, nagyon izgalmas lett az élet. Ha külföldi vendég érkezik a közelünkbe, általában midig ott vagyok: a barátaim közül sajnos nem nagyon beszél idegen nyelvet senki. Rengeteg érdekes embert ismertem meg így. Olyan, mint egy nagy utazás, de ki se kell mozdulni az otthonomból.

Nemrég a szomszéd lakásba egy kedves holland házaspár költözött. Még fiatalok, motorral járják be a világot. Ahol lehetőségük van, ott letelepednek pár hónapra, és ott dolgoznak egy ideig, hogy ez kis pénzt gyűjtsenek. Nálunk egy speciális iskolában dolgoznak most, fél évig.

Hamar összebarátkoztunk, együtt járunk vásárolni, igyekszünk segíteni egymásnak mindenben. Egyik este aztán Julia rémülten hívott. A férjét, Thomsat baleset érte a motorral!

Nagyon megijedtem. Természetesen azonnal taxiba ültünk és már száguldottunk is a közeli kórház ügyeletére, ahová a hírek szerint Thomast vitték.

Szerencsére hamar megtaláltuk őt. Kiderült, hogy nagy szerencséje volt, igazából csak elcsúszott a motorral, de a környéken állók nagyon megijedtek, ezért a biztonság kedvéért kihívták a mentőket. Az orvos fertőtlenített néhány karcolást, mi pedig pihentünk egy kicsit az ijedtségre. Julia elment a motorért, mi pedig hazataxiztunk Thomassal, akinek kibontottam egy sört, hogy egy kicsit megnyugodjon. Örültem, hogy sem ő, sem a motorja nem sérült meg súlyosabban.

Pár nap múlva Julia egy tálca süteménnyel a kezében kopogtatott az ajtómon. Nagyon hálásak voltak érte, hogy segítettem nekik azon a nehéz éjszakán.

Egy kicsit beszélgettünk hármasban. Kiderült, hogy az egyetlen probléma, ami történt, hogy Thomas motoros kabátja elszakadt, ezek a darabok pedig nem javítható biztonságosan, főleg, ha ilyen komoly sérülés éri őket.  Thomas szeretett volna újat vásárolni, de nem mert webáruházból rendelni ilyet, úgyhogy a segítségemet kérte. Örült volna, ha elkísérem egy motoros boltba, hogy segítsek neki tolmácsolni, hátha az eladó nem tud angolul.

Törtem a fejem, hogy hová mehetnénk, mert nagyon szerettem volna, ha valami menő és különleges helyre tudom vinni őt. Végül a Szentendrei úton találtam egy motoros boltot, amelyik szimpatikusnak tűnt.

Olyan ruhákat is árultak itt, amelyeket kifejezetten magyarok terveztek és készíttettek, mrt a bolt tulajdonosai észrevették, hogy a külföldi ruhák nem mindenben felelnek meg a magyar motorosok igényeinek.

A boltban nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Az eladó beszélt angolul és hamarosan tudott is ajánlani Thomasnak egy szép és nagyon jól kialakított motoros kabátot.

Thomas nagyon elégedett volt a választásával, sőt fontolgatta azt is, hogy visszatér: a törékeny alkatú Juliára nem volt egyszerű motoros felszerelést vásárolni, de ebben a boltban szinte minden alkatra volt megfelelő öltözet.

„Jó, ha az embernek nem kell gyerekméretű ruhát hordani. Sokkal biztonságosabb.” – magyarázta Thomas. – „Klassz, hogy nálatok ilyen jó áron lehet ilyen minőségű ruhát kapni. Nézd! Ebben a a ruhában már elve olyan protektorok vannak, amiket minősítettek is. Erre már nem kell külön költenem. Ezek így, ahogy vannak, jók. Nincs kedved kipróbálni?”

Thomas felsegítette rám a motoros kabátot. Kicsit furcsa volt, nyilván azért, mert nem az én mretem, és ezt a felszerelést úgy állították össze, ülő helyzetben legyen kényelmes, így kerüljenek a heéyére a protektorok.

Thomas felültett a motor hátsó ülésére és szépen, lassan útnak indultunk. nagyon tetszett az utazás, kezdtem érteni, hogy mit szerettek meg ebben a sportban Juliáék. A szabadság biztosan remek érzés lehet, nem csoda, hogy ők is egy függetlenebb élet mellett döntöttek. Tetszik, hogy így kitartanak az elhatározásuk mellett és nem kötnek kompromisszumot.

Remélem, még maradnak egy darabig és néha én is elkísérhetem őket a túráikra. Annak is örülnék, ha még sok-sok balesetmentes kilométer állna előttük. Izgalmas élet az övék! Bárcsak én is ilyen ügyesen mozoghatnék!